Visszavetik a brit oktatást az idegenajkú bevándorlók gyerekeinek tömegei - panaszolják az angliai tanárok

A multikulti végzetes hatással lesz az életünk minden területére. Az oktatás az elsők között fog tönkremenni. Nálunk a cigányok, Nyugaton pedig a harmadik világból érkező bevándorlók gyerekeinek iskolai „integrációja” állítja szinte megoldhatatlan feladat elé a pedagógusokat. És nem csak őket. Amiről ugyanis szólni sem szabad: a nyelvet alig vagy egyáltalán nem beszélő, súlyos kulturális hiányosságokkal küszködő idegen „etnikumoknak” az iskolákba történő tömeges beáramlása súlyosan megnehezíti az európai, fehér gyerekek tanulását, és nagymértékben lerontja az oktatás általános színvonalát. 

Angliában minden hat általános iskolás gyermek közül egynek nem az angol az anyanyelve. Joy Wilson, a Tanárok és Oktatók Szervezetének egyik munkatársa szerint az angolt nem anyanyelvi szinten beszélő gyermekek létszámának folyamatos növekedése súlyos terheket ró a tanárokra

Egy Liverpoolban rendezett konferencián Joy Wilson kijelentette: „Nagy-Britannia iskoláiban napról napra növekszik a nem angol anyanyelvű diákok száma. Több mint 300 különböző nyelven beszélnek a gyermekek”. Mint mondta, a pedagógusoknak „kevés az idejük vagy nem elegendő a képzettségük” ahhoz, hogy a kommunikációs nehézségekkel, autizmussal és más tanulási gondokkal küszködő gyerekekkel alaposabban foglalkozzanak. 
Joy Wilson szerint vannak diákok, akiknek 5-7 évbe telik, amíg az iskolai tanulnmányokhoz szükséges nyelvi készségekre tesznek szert, azt értve ezalatt addig az angoltudásuk visszafogják őket. 
„Több pénzre van szükségünk ahhoz, hogy felkészítsük és segítsük a pedagógusokat a folyamatosan növekvő lélekszámú (nem angol anyanyelvű) diákok szükségleteinek kielégítésében” – fogalmazta meg véleményét a konferencián az angol tanárszervezet tisztségviselője. 
Heather Emerson, egy Salfordból származó tanár rámutatott: „Nemcsak a tanárok szembesülnek nehézségekkel, hanem a gyerekek is, és nekünk képesnek kell lennünk segítséget nyújtani nekik.” Hozzátette azt is, hogy sok olyan diák is van a szigetország iskoláiban, aki egyetlen szót sem beszél angolul. 
„Van egy aranyos diákom, akinek nem pusztán az a gondja, hogy nem angol anyanyelvű. De nem tudok neki segíteni, mert csakis képekkel tudunk egymással kommunikálni” – mesélte a salfordi tanárnő, hozzátéve, hogy nem minden iskolában van olyan személy, aki az ilyen gyerekekkel foglalkozni tudna.

Heather Emerson elmondta még, hogy egy kicsit tanult urdu nyelven, perzsául, spanyolul, most pedig az arab nyelvet tanulmányozza. 
„Amint az új gyerekek megérkeznek, az idősebb diákok jönnek és segítenek, akiknek oktatására nézve ez nem feltétlenül kedvező” – fejtegette a tanárnő. (Aki így – a polkorrekt véleményterror hatására csak roppant óvatosan – mert utalni a lényegre, nevezetesen arra, hogy a pedagógusok mellett a született brit gyerekek fogják meginni a levét a bevándorló gyermekek erőtletett iskolai „integrációjának”.) 
Egy Wakefieldből érkező tanár, Malcolm St John-Smith pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy „azok a gyerekek, akiknek angol tudása finoman fogalmazva nem túl jó, miután hazamennek a nap végén, illetve a hétvégére, otthon egyáltalán nem beszélnek angolul”. 
A tanár érdekvédelmi szervezet liverpooli konferenciáján azt javasolta a kormányzatnak, hogy növelje azoknak az iskoláknak a pénzügyi támogatását, amelyekben nagy számban tanulnak nem angol anyanyelvű diákok. 
Ugyanakkor az Oktatási Minisztérium korábban egy olyan felmérés adatait közölte, amelyek szerint azok a diákok, akik az angolt később sajátították el, jobban teljesítenek, mint angol anyanyelvű társaik. (A tanárok tapasztalatai persze ellentmondanak ennek a bizonyos felmérésnek.)